Szülő tréning zárt csoport

"Az elmúlt 4 évben, mióta kisfiam megszületett, voltak kihívások, megpróbáltatások, amiket semmilyen általam ismert eszközzel nem tudtam számunkra megnyugtatóan "kezelni". Ekkor fogalmazódott meg bennem az igény, egy hozzáállás, kifejeződés, mentalitás elsajátítására, ami megnyugtató kapaszkodóval szolgál a mindennapokban. És jött a CsörgőSzülőHangoló, meg Andi, és fantasztikus csoportot sikerült összekovácsolni. Lassan, a kétheti találkozók alkalmával áthangolódtunk mindannyian. Bennem egy hosszú, búvópatakszerű folyamat indult el. Vannak tudatos elemek, és vannak olyan hozzáállásbeli megnyilvánulásaim, amiből tudom, érzem, másképp alakul mostantól a fiammal a kapcsolatom. Remélem a kamaszkori nehézségekig kitart ez az átalakulás, szemléletváltás. Az első alkalommal már érződött a frekvencia-váltás, és a finom hangolás as mai napig is tart. Ez a még mindig formálódó, egyben támogató belső folyamat kifejezetten erőt ad, és személyre szabott megoldásokat kínál. Most már nem csak azt mondogatom magamnak, hogy "ez is elmúlik magától", ha egy rosszabb periódusunk van, hanem meglátom a kivezető utat is. Köszönjük Andi! Zsuzsi és Gergő"

Szüléskísérés - szüléstörténet

Ez a szüléstörténet második gyermekem, Bori születéséről szól. A történet akkor teljes, ha az "előzményekkel" kezdem: az elsőszülött Marci a 40. héten született császármetszéssel, ennek oka a köldökzsinór többszöri körbetekeredése volt. A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődött, kórházba mentünk, nemsokára fájások is lettek. A vajúdás közben a babának nem volt megfelelő a szívhangja, így szinte végig feküdnöm kellett, mert a ctg-t folyamatosan figyelték. 6 óra múlva már úgy éreztem, szünet nélkül fájt, ekkor a doki a császármetszés mellett döntött, ami akkor engem hideg zuhanyként ért, erre a verzióra egyáltalán nem készültem. Marci teljesen egészségesen született, én is jól voltam a körülményekhez képest, megpróbáltam elfogadni, hogy ennek így kellett történnie, de hiányzott a szülés élménye. Nem telt el sok idő, a gólya újra kopogtatott, kevesebb mint 1,5 év van a kicsi és a pici között. Nagyon szerettem volna természetes úton szülni, de sokan csak legyintettek, mert állítólag ilyen kevés idő alatt nem tud regenerálódni a császár után a méh, és különben is, akit egyszer császároztak, az már nem szülhet hüvelyi úton és punktum. Szerencsére volt olyan is körülöttem, aki bátorított. Andi perinatális szaktanácsadó, segített feldolgozni az előző szülés élményét, jót tett, hogy beszélhettem róla. Olyan dolgokra is felhívta a figyelmemet, amik eszembe se jutottak volna magamtól. Szerettem volna minden tőlem telhetőt megtenni a hüvelyi szülés érdekében, legfőképp a szülés közbeni körülményeket befolyásolni, előkészíteni, de még az orvosváltás is megfordult a fejemben. Bár az orvosom azt mondta, semmi akadálya a szülésnek, ha amúgy minden problémamentesen zajlik, nem tudhattam, hogy ő meddig megy el ilyen téren, azaz hogy vajon az első császár tényleg indokolt volt e, és hogy a második szülésnél vajon mi számít majd problémának? De azért bíztam a dokiban a szívem mélyén. Míg az első várandósság alatt inkább fizikai, egészségügyi szempontból készültem a szülésre, a másodiknál a lelki tényezőkön volt a hangsúly. Rendszeres találkozókat tartottunk ( Szülés-beszélgetések )olyan kismamákkal, akik hasonlóan gondolkodnak, ezek a beszélgetések sokat segítettek, hogy megfogalmazzam mit és hogyan szeretnék, hogy a feszültségeket kiadjam, hogy a kétségeimre megerősítő válaszokat kapjak. Az interneten is olvasgattam pozitív történeteket császár utáni hüvelyi szülésekről, ezek mindig belelkesítettek. Bori is megvárta a 40. hetet, egy pénteki reggelen fájásokkal ébredtem, amik fél óránként ismétlődtek. Nem voltam biztos benne, hogy ez már AZ, de azért megkértem apukát, hogy ne induljon el dolgozni, ki tudja mi lesz. A fájások rendszeresek voltak, de délig nem sűrűsödtek, aztán mikor Marcit megebédeltettem és lefektettem aludni, 15 percenként jöttek. Gondoltam, felhívom az Andit, ha van kedve és tud, jöjjön át, ő tudna segíteni abban, hogy vajon el kéne e már indulni a kórházba, vagy lesz e ebből szülés aznap egyáltalán? De az Andi megelőzött, más ok miatt ő hívott fel, mintha megérezte volna. Fél óra múlva már ott volt, a fájások kitartóan 15 percesek voltak egészen 3-ig, amikor is elmentünk sétálni, ez megtette a hatását, 8-10 percesekre gyorsult. Akkor Marcitól elbúcsúztam, ment a nagyszülőkhöz, apuka pedig indulásra készenlétben állt. De nem akartam túl korán kórházba menni, nehogy megint odaszögezzenek az ágyhoz egy ctg-vel. Úgy voltam vele, ha csak a kitolásra érek be, nem lesz idejük szívhangot nézni, és a vajúdást lassító, esetleg megakasztó zavaró körülmény is kevesebb otthon. Andi bába-teát készített nekem, ami egy gyömbéres, fahéjas, szegfűszeges tea, ez is segítheti a szülést. Majd 5 óra körül befeküdtem a kádba, és vártam hogy ennek milyen hatása lesz, lelassítja vagy felgyorsítja e vajon a vajúdást. Amikor kiszálltam a kádból, kiderült: 4-5 percenként jöttek a fájások, és erősödtek is. Ez volt az a pont, amikor felhívtam a dokit és a szülésznőt. Összekészülődtem, de még halogattam kicsit az indulást, mert Andi forró vizes ruhát szorított a pocakomra minden fájásnál, és ez annyira jól esett. Aztán csak elindultunk apukával, az autóban végig 4 percesek voltak, a parkolótól a kórház bejáratáig már 10 perc alatt tettem meg azt a 100 métert. Ezen jót nevettünk, és otthon is az egész napos vajúdás alatt nagyon jó volt a hangulat, apuka egész nap poénkodott, én nyugodt voltam és boldog, tudtam, hogy minden rendben lesz. A szülőszobára érve a vizsgálóba küldtek, ez fél 7-kor volt. Abban a pillanatban ahogy levettem a nadrágomat, elfolyt a magzatvíz. Az ügyeletes orvos megvizsgált, 2 ujjnyira voltam tágulva, a doki és a szülésznő még nem érkeztek meg, én a vajúdó szobába kerültem. Orsi, a választott dúlám bejöhetett velem. 1 órát töltöttem ott, elég sokan voltak rajtam kívül, nagy volt a jövés-menés, az ügyeletes szülésznő goromba volt, de igazából nem zavart, mert már annyira fájt, hogy mással nem tudtam foglalkozni mint azzal, hogy kapaszkodjak az ágyba. Mivel már olyan hangokat adtam ki, ami gyanús volt, az ügyeletes orvos megvizsgált és azonnal felhívta a dokimat, hogy siessen, engem pedig a szülőszobába küldött. Mire oda átértem, a választott szülésznőm is megérkezett, és a doki is befutott nemsokára, bár átöltözni már nem volt ideje, mert Borinak már kint volt a haja. A kitolás során négyszer is visszacsúszott a feje, így kaptam egy gátmetszést, amit akkor nem éreztem. Aztán már pillanatok alatt ki is csusszant a kislányom, ez az érzés felejthetetlen! Mielőtt a méhlepény kijött volna, meg kellett vizsgálni kézi betapintással, hogy a császáros heg nem sérült e meg. Ettől a vizsgálattól tartottam egy kicsit, mert állítólag sok helyen altatásban végzik ezt a fájdalom miatt. Az én dokim azt mondta nem altat el, hogy a babával lehessek utána, cserébe én vállaltam a fájdalmat. Ami végül nem volt, nem fájt, a gátseb varrása viszont annál inkább. De aztán megkaptam a pici lányt a karomba, együtt voltunk, apuka is bejöhetett, szoptathattam, és nagyon boldog voltam! Összesen másfél órát töltöttem a kórházban a babám születéséig, aki este 8-kor született. Nagyon szép nap volt, ilyen szülésélményről álmodtam. Brigi

Hordozókendő nyílt tanfolyam

"Én a háti hordozás-tanfolyamról szeretnék visszajelezni. Nem tudom emlékszel-e de Józsefet, az elsőt sajnos 9 hónapos koráig tudtam csak hordozni, addig is legfeljebb 1-1 órára. A nagy súlya miatt hamar kényelmetlenné vált minden eszköz. Fél éves korában sikerült egy baba-börzén nagyon olcsón hordozókendőt venni, de József már 10 kiló volt ekkor, így a durva anyagú kendő hamar nyomta már nagyon a vállamat. Ráadásul mikor vásároltam csak az elöl hordozó megkötéseket mutatta be az eladó. Adott ugyan egy használati utasítást, amin a batyu is be volt mutatva fényképes folyamatábrán,de nem sikerült felkötnöm.:( Istvánnál, a másodiknál, már be tudtam vetni ezt a durva kendőt születésétől fogva. Hála Istennek, ő is gyorsan, sokat gyarapodó baba volt, 6 hetesen már, több mint 6 kilót nyomott. Mivel a nagyobbik gyerekem is csak 26 hónapos volt ekkor, István pedig egy többemberes baba, a folyamatos hordozás jelentette az egyetlen megoldást, hogy mindkettőjük igényeit kielégítsem. Így azonban hamar azt vettem észre, hogy nagyon nehéz elöl cipelni a kisgömböcömet jelentkeztem egy egyalkalmas háti-és csípőn hordozó tanfolyamra. Nagyon hasznos volt kipróbálni a Lana kendőidet, mert a saját bőrömön megtapasztalhattam, milyen kényelmesek, és hogy hosszútávon is kibírható velük a hordozás. Sajnos mindkét gyerekemet vinnem kellett a tanfolyamra, és István egyedül is olyan nyűgös volt, hogy nem sokat tudtam figyelni, csak fél szemmel. De legalább nálad nem volt ciki hanyatt fekve szoptatni (akkor még az erős tejsugárra gyanakodtam, hogy azért tudom nehezen megnyugtatni. Később rájöttem, hogy csak azért, mert ő István) Otthon aztán jó sok batyus videót megnéztem,melyek hatására "beugrottak" a tanfolyamon látottak is. Rászántam magam egy használt Lana megvásárlására is. Istvánt 1 éves koráig tudtam napi rendszerességgel hordozni főzés, vasalás, teregetés, altatás stb. közben. És még több mint másfél éves koráig használtam BKV-záshoz vagy hosszabb sétákhoz. Ekkor több mint 15 kiló volt, és szívesen ment a saját lábán, de a babakocsi ellen sincs különösebb kifogása, ha messzire megyünk és elfárad. Az az igazság, hogy az első évben a napi rutin része volt, hogy az ordító Istvánkát ringattam a hátamra kötözve, fel-alá sétálva, mert nem akart se szopizni, se büfizni, és a pelusa is tiszta volt, de mégis csak sírt és sírt. Nagyon megnyugtató volt, hogy a háti hordozással mindent megadok neki, amit ilyenkor lehetséges, és tudok rajta segíteni, még ha ennek a segítségnek most, ebben a pillanatban még nincs látványos eredménye. A hátamon szokott rá arra is, hogy a hajam piszkálásával nyugtatja meg magát, ezt a mai napig csinálja pl. elalvás előtt. El sem tudom képzelni az első éveket hordozás nélkül! Köszönöm szépen az eddigi segítséget,és azt a segítséget is, amit a további gyerekeimnél fogok megtapasztalni a háton hordozás jóvoltából!" Károlyi Natália

"Egy barátnőm javaslatara kerestem fel Andit az akkor 4 hónapos kislányommal, mivel addig egy rossz minőségű kendővel kötöttem magamra a lányomat, es mert szerettem volna megtanulni a háti hordozást. A tanfolyam nála nagyon kellemes hangulatú volt, végig nagyon tetszett, ahogy figyelt ránk Andi, a kérdéseinkre, kéréseinkre, ki nem mondott dolgokra. Meghallgatott, es ez nagyon jól esett! A háti kötést szuperül megtanultam nála, a lányomat nagyon sokat hordoztam, es aztán kedvet kaptam a tanfolyamvezetői képzés elvégzésére. Mindennek mar majd' három éve, és azóta is tartjuk a kapcsolatot, érdeklődünk egymásról! Köszönök neked mindent Andi!" Z. Eszter

Egyéni konzultáció - szoptatás

"…én egyszer vagy kétszer voltam tanácsadáson és nekem ez nagyon sokat jelentett. Meg amikor telefonon keresztül beszéltünk 1-2 hónapon keresztül s volt, hogy naponta hívtalak. Úgy érzem te voltál a biztos pont és tartottad bennem a lelket. Így nem lett tápszeres a lányom és a mai napig annyit szopizik, amennyit szeretne. Benned megvan az a nyugalom, ami árad belőled, amikor beszélsz és sokszor ez a higgadtság az, ami segít, meg hogy meghallgatsz." Név nélkül

Szoptatástámogatás

"Kedves Andi! Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e Neked, de most már több napja jár a fejemben, hogy leírjam, mit is jelent nekem, hogy találkozhattunk és az Anya-tej klubbon keresztül kapcsolatba kerültünk. Azt hiszem, nagyon szerencsés vagyok. Kislányom abban a pillanatban érkezett meg hozzánk, amikor először ki mertem mondani magamban, hogy kisbabát szeretnék. Problémamentes terhességgel és egy pozitív szülésélménnyel ajándékozott meg. Az első pillanattól kezdve ügyesen szopott, mintha mindig ezt gyakorolta volna és így lassan 10 hónap távlatából minden apró szoptatási „nehézség” kezd elhomályosulni. A terhességem alatt nem gondoltam végig, hogy mi lesz a szoptatással, de bizakodtam, hogy menni fog. Úgy tűnik későn érő típus vagyok, de csak a napokban jöttem rá arra, hogy tulajdonképpen mekkora áldás ez a természettől, hogy szoptathatom a gyermekemet és milyen megnyugtató számomra maga a szoptatás. Az Anya-tej klub nekem egy nagyon szimpatikus közösség, a találkozások végén mindig megerősítést nyer bennem, hogy nem vagyok egyedül egy-egy felmerülő számomra új szituációban. Nagyon jól esett, hogy az egyik alkalommal, amikor beszélgettünk, azt mondtad, hogy: „Nagyon jól csinálom, ahogy csinálom.” Később jöttem rá, hogy ilyen bíztatást nem kaptam idáig –a férjemen és édesanyámon kívül- senkitől a környezetemben. Én úgy gondolom, hogy a mai világban nagyon fontos, hogy az emberek őszintén bátorítsák, bíztassák és önzetlenül segítsék egymást. A bátorítás, bíztatás, Neked rendkívüli türelemmel és természetességgel megy, mely igen ritka mostanában. Azt követően, hogy elkezdtem ide járni egyre több embernek ajánlottam, hogy tegyen próbát, és ha gondja van, keressen Téged bizalommal. Jó érzés számomra, hogy ha egy ajánlással is, de segíthetek, és nagyon örülök, hogy akiknek ajánlottam és eljöttek, szintén jól érzik magukat a klubban. Nem tudom, hogy az anyaság vagy a szoptatás okozta boldogság hozta ki belőlem, de kicsit nyitottabb lettem az emberek felé. Hálás köszönet mindezért. Azt gondolom, hogy az itt végzett munkád példaértékű és egyedülálló. Sok erőt, kitartást és rendíthetetlen hitet kívánok a továbbiakhoz. Szeretettel:Ági"