Felvegyem vagy ne vegyem?

2013-01-18
Felvegyem vagy ne vegyem?

Egy társadalom gyermeknevelési szokásait meghatározza, hogy tagjai milyen értékeket tartanak fontosnak, és mire, milyen életre szeretnék felkészíteni a gyermeket. Ez érthető és helyénvaló, a problémát az okozza, ha ez a tudatos nevelés nincs összhangban a gyermek és a szülő szükségleteivel, igényeivel és nem felelnek meg a nevelés módszerei a gyermek életkorának. Az teljesen kézenfekvő és mindenki számára belátható, hogy botorság egy óvódás kisfiút integrálszámításra okítani, és ugyanilyen esztelenség lenne megkívánni tőle azt, hogy az egyetemistákkal együtt 6-8 órán keresztül üljön (másfél óránkénti szünettel) egy előadóteremben némán jegyzetelve. Mégis sokan azt várják a pár hetes csecsemőtől, hogy magában, szüleitől szeparáltan feküdjön a kiságyban naphosszat és átaludjon órákat, éjszakákat.

Az emberi újszülött sok szempontból éretlen még születésekor. Éretlen idegrendszere még nem képes őt segítség nélkül abba az ellazult állapotba juttatni (sem pedig ezt az állapotot tartósan fenntartani), ami az alváshoz szükséges. Az alvásfázisok közötti átmeneten sem tudnak túljutni egyedül. Szopó csecsemő esetében kézenfekvően a szoptatás az, ami ritmikus és egyenletes voltával hozzásegíti őt az érzékszervek kikapcsolásához. A szopás közben a csecsemő agyában felszabaduló, és az anyatejen keresztül kapott endorfinok szintén segítenek az ellazulásban és az elalvásban. Azok az édesanyák, akik nem szoptatnak, fel-le sétálnak a kisbabájukkal, a popsijukat paskolgatják, a babakocsit rázzák, vagy a cumisüveget, a cumit adják a szájába e helyett. A teljesen önálló elalvásra és az éjszaka átalvására egy kisgyerek körülbelül 4-5 éves korára érik meg egészen.

Újszülött korban – és később is - nagyon lényeges oka van az ébredéseknek: egyfelől a már említett éretlenség az, ami okozza ezeket, másfelől pedig, mivel az emlősök teje alacsony zsír,- és fehérjetartalmú, így gyakoribb szopásokra van szüksége az utódnak. További biológiai ok még az állandó készenlét, az élet megóvása: hogy ellenőrizni kell, minden rendben van-e, anya / apa/ a gondozó a közelben van-e, meg tud-e védeni. Városias társadalmunkban, a technika és a tudás ugrásszerű fejlődésével, a civilizációval nem tart lépést az emberi – és ezzel az újszülött, a gyermeki –szükséglet. Kérdéses, hogy a közeljövőben fog-e ez egyáltalán változni….. Az első hónapokban bizony a legfontosabb szükséglete a csecsemőnek a testközelség és a szopás. Ezt sok újdonsült édesanyának nehéz elfogadnia, mert nem erre számított, vagy mert nem ezt hallja a környezetétől. Esetleg éppen ellenkezőleg, arra biztatják, hogy a néhány hetes csecsemőt kezdje kondicionálni, szoktatni, nevelni, csúnya szóval: idomítani. Azok, akik ezt javasolják, egészen biztosan nincsenek tisztában ennek a módszernek a rövid,-és hosszú távú következményeivel.

Dr. William Sears nagyon személetesen írja: „Lehet, hogy egy első gyermekes szülő úgy gondol a csecsemőre, mint egy fotóalbumban látott képre: csendesen fekszik a kiságyban, passzívan bámulja a felfüggesztett játékokat, időnként fel kell venni, megetetni, játszani vele, aztán visszatenni. Azt gondolhatják, hogy csak azért kell időnként kötelességszerűen felvenni, hogy elég hosszú időre lecsendesítsük ahhoz, hogy megint le lehessen tenni. A babahordozás elve ezt megfordítja. A babákat az idő nagy részében hordják, és csak alvás idejére teszik le, meg azért, hogy a szülő a saját igényeit is kielégíthesse. A "letett" babák megtanulják, hogy sírniuk kell azért, hogy felvegyék őket. A "hordott" babák sírás helyett megtanulják testbeszéddel jelezni, ha le akarnak kerülni.” Több kutatás is azt bizonyítja, hogy a hordozott csecsemőknek gyorsabb a mozgásfejlődése. Az pedig szintén bizonyított, hogy azok az ingerek, amik hordozás közben érik, (az egyensúlyérzékelést érő ingerek és a többi érzékszervi inger: tapintás, hallás, szaglás, ízlés, látás) optimális módon stimulálják az agy érését. Ezeknek a korlátozása drámai hatással van az agyra, az idegrendszer fejlődésére. Ebben a nagyon érzékeny és gyorsan fejlődő időszakban épül fel, ugyanis az agy struktúrájának, az idegrendszeri kapcsolatoknak nagy része.

Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló. Ahol hiányzik a csecsemőkori ősbizalom, ahol nem alakul egészségesen a kötődés, ott bizony később is nehézségekre lehet számítani. A korai kötődésnek nevezett kapcsolat ugyanis éppen az első években épül ki a gyermek és gondozója (édesanyja/édesapja) között. Minél többször kap jelzéseire, éjjel és nappal egyaránt, megfelelő választ, minél inkább kielégítik alapvető szükségleteit, annál inkább biztonságban érzi magát, annál inkább lesz bizalommal a külvilág és gondozói felé. Azt is megtanulja ezáltal, hogy ő törődésre érdemes, szeretetre való kis lény. Ezt nevezik ősbizalomnak. A gyermeknek egyéves korára már határozott képe van a külvilágról és saját magáról is, erre is gondolni kell, amikor az első közös hónapokat töltjük.

Az első évek hamar elszállnak, kisbabánk elindul, önállósodik, felfedezi a környezetét. Egykettőre óvodássá, majd iskolássá cseperedik. Mire feleszmélünk, már kamaszodik, és hiába ölelnénk magunkhoz, hiába tudnánk szívesen csak néhány órára is testközelben, már rég kinőtte ezt az igényét, s a helyünket lassan mással kell megosztanunk, barátokkal, szerelmekkel. Hol van már az első hónap, mikor úgy éreztük, sosem múlik el ez az idő, amikor csak testünk tudja jóllakatni, elaltatni, megnyugtatni!

Források és ajánlott irodalom a témához:

  1. Csóka Szilvia (2008) Életminőség és esélyegyenlőség a korai kötődés tükrében In: Kopp M. (szerk) Életminőség és esélyerősítés a mai magyar társadalomban. Semmelweis Kiadó, Budapest
  2. William M. Sears (2006): Éjszakai gondoskodás, Sanoma Kiadó Budapest
  3. Martha Sears, William M. Sears: Threehundred Questions Parents Ask: Answers about Pregnancy, Childbirth, and Infant and Child Care
  4. Schneiderné Diószegi Eszter Hogyan alszik, miért nem alszik a baba? Kismama magazin 2007. 11. 10.
  5. Schneiderné Diószegi Eszter: A kisbaba valódi szükségletei, La Leche Liga Hírlllevél 2007/2 www.lll.hu/cikkek/ejszakai
  6. www.kismama.hu/baba/hogyan alszik miért nem alszik/2190/
  7. www.szoptatasportal.hu/node/1065
  8. www.askdrsears.com
<< vissza