A szoptatás sikertelensége 2.

2013-12-30
A szoptatás sikertelensége 2.

A fellépő és eredményes megoldásra nem kerülő szoptatási problémák könnyen és gyorsan vezethetnek a szoptatás teljes felfüggesztéséhez. (A feltáratlan okból és ellátatlanul maradó sebes mellbimbó néhány napon belül okozhatja a szoptatás képtelenségét, a szoptatást akadályozó eszközök használatán keresztül a csecsemő részéről a mell teljes elutasítását.)

A kimaradó alkalmaknak, illetve később a megszakadó szoptatásnak az édesanya számára mind testi, mind lelki tünetei azonnal jelentkeznek. A pangó tej következtében tejcsatorna elzáródás léphet fel, a sebes bimbó felülfertőződése esetén gyulladás, hőemelkedés, láz, levertség tapasztalható. Ezzel párhuzamosan érezheti az anya, hogy a szoptatási nehézség az ő személyes kudarca, anyaságának hiányossága, nem képes arra, amit a szoptatás szorosan véve jelent: gyermekének saját testével való táplálására. Kénytelen azt az élményt megtapasztalni, hogy hiába veszi fel, dajkálja gyermekét, az nem nyugszik meg, ő pedig nem kap megerősítést gyermekétől, kompetencia érzése megrendül. Az az asszony, aki – ha csak rövid időre is – megtapasztalta a várandósság meghosszabbításaként is értelmezhető bensőségességet, amelyet a szoptatás nyújt, mindenképpen veszteségként éli meg annak hiányát, következzék be az bármilyen okból.

A gyermekágyas időszakban az amúgy is bizonytalanságot megélő anya könnyen kerülhet depresszió közeli (vagy akár depresszív) állapotba ilyen esetben. A környezet hatása pedig nagyon megnövekszik, ebben a szuggesztiókra oly érzékeny időszakban, s egy elejtett megjegyzés is óriási hatással bírhat.

Annak, hogy saját döntés, vagy az anya számára kényszerítő körülmény hatására maradt-e abba a szoptatás, a veszteség-érzést illetően minden bizonnyal van jelentősége, úgy gondolom azonban, hogy az a tény, hogy nők gyakran még hosszú évtizedekkel is emlékeznek a szoptatás megszűnésének pontos körülményeire (olykor ötven-hatvan év múltán is) arra utalhat, hogy feldolgozatlanul maradt az élmény, és ez számukra különös jelentőséggel bír.

Olyan többgyermekes édesanyák, aki a korábbi kudarc után második vagy többedik gyermeküket már sikeresen tudták szoptatni, és megvárták a természetes elválasztódás bekövetkezését, hasonló élményről számolnak be. A hétköznapi ember számára már hosszasnak számító, 8-10-12 hónapig tartó szoptatás után bekövetkező gyors elválasztás – mely gyakran abból a téves hozzátáplálási szokásból fakad, hogy a szoptatásokat szilárd étkezésekre kell felcserélni – közel akkora fájdalmat, veszteséget jelenthet, mintha egyáltalán nem szoptattak volna. Ezekben az esetekben még az is nehezíti a helyzetet, hogy a külvilág, a családtagok teljesen értetlenül állnak a helyzet előtt, hiszen mások a fogalmaik, a tapasztalataik a szoptatás befejezéséről.

Még egy kérdés tartozik ehhez a témához, és ez azoknak az esete, akik az újabb gyermekáldás alkalmával az előző gyermek elválasztása mellett döntenek. Az indokok között elsősorban a kora terhességi tünetek (érzékeny mellbimbók, fáradékonyság, ingerültség, kialvatlanság) szerepelnek, ám gyakran ennél is többet nyom a latban az újabb várandósság miatt érzett aggodalom, a vetéléstől, koraszüléstől való félelem. Megesik, hogy az édesanya hirtelen elválasztja gyermekét, majd a terhesség megszakad. Ennek feltételezhető előfordulási valószínűsége nem is olyan alacsony, mint gondolnánk, tekintettel arra, hogy terhesség már korán felismerhető és bizonyítható a teszteknek, ultrahangos eljárásnak köszönhetően. Néhányan már a terhességre vágyáskor elválasztják édesanyák gyermeküket. Ilyenkor az anyának kettős veszteséggel kell szembenéznie. Különös körültekintéssel kell tehát eljárni az újabb gyermeket váró szülőknél az információátadás és a támogatás terén a szakembereknek, a szülész-nőgyógyásznak, a védőnőknek és a segítő foglalkozásúaknak egyaránt.

(a kép forrása:www.helyioldal.hu)

<< vissza