Köszönet

2013-09-27
Köszönet

Kedves Andi!

 
Már régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy megköszönjem Neked a sok támogatást, segítséget, biztatást, tanácsot és megerősítést, amellyel Marcell életének első éve alatt megajándékoztál bennünket. Most, hogy elérkezett Marci első születésnapja, nem halogathatom tovább: röviden szeretném összefoglalni, mi mindenben segítettél nekünk Te az elmúlt év során. Tudom, hogy szereted, ha kapsz visszajelzést a  munkádról, ezért gondoltam arra, hogy ezzel az összefoglalóval (no meg a csatolt fényképpel) fejezem ki köszönetemet Feléd.
 
Először még Marcell születése előtt találkoztam Veled, a 2012. évi Születés Hete százhalombattai rendezvényén. Idegen volt számomra a miliő, amelyben a rendezvény zajlott: gyermeküket kendőben hordó, nyilvánosan szoptató anyák... Nem, ez nem az én világom... Te a magzat és az újszülött képességeiről tartottál akkor előadást: az nagyon megfogott: nem csak a mondandó, hanem az előadás stílusa is. Akkor jelentkeztem az általad szervezett szülésfelkészítő tréningre, ami aztán végül nem indult el, az egyéni konzultáció lehetőségével viszont nem éltem. Így Marcell születése előtt nem vált számomra ismertté az a csecsemőgondozási szemlélet és gyakorlat, amelyet Te képviselsz.
 
Marci születése után azonban a szoptatás terén nehézségekkel szembesültem, amelyek leküzdéséhez nem kaptam megfelelő tanácsokat: így Marcell 3 hetesen még mindig bőven elmaradt - egyébként sem nagy - születési súlyától. Nagyon aggódtam érte. Elhatároztam, hogy megkereslek. Azonnal jöttél, amint tudtál: Te is aggódtál a piciért. Végre valaki, akit tényleg érdekel a gondom! Nehéz volt az út, amit javasoltál, de a folyamatos tanácsadással, kommunikációval, érdeklődéssel és biztatással Te is ösztönöztél arra, hogy - kétségbeesésem ellenére - végigmenjek rajta. Meg persze kaptam rengeteg családi segítséget, anélkül nem ment volna. Marcell fél éves koráig egy  kis pohárba lógatott vékonyka tápszondán keresztül szopi közben kapott olyan mennyiségű pótlást tápszer vagy lefejt anyatej formájában, amely a kiegyensúlyozott súlygyarapodásához szükséges volt. Hónapokig voltunk folyamatos kapcsolatban, több hétig minden este nézegetted a szoptatási naplóm és biztattál, tanácsot adtál, vigasztaltál. Noha Marci gyakorlatilag az első hetektől kapott tápszert, a szoptatásbarát módon történő adagolásnak és a Veled való folyamatos konzultációnak köszönhetően nem hagyta el a szopizást, sőt a pótlás mennyisége folyamatosan csökkenni tudott. A hozzátáplálás elkezdésével szépen a tápszeres pótlás is elmaradt, a szopi azonban nem. Most 1 éves Marci, és továbbra is lelkesen szopizik. Azt hiszem, ha nem járom végig az utat, amit javasoltál, ma nem tartanánk itt. Nagyon örülök, hogy sikerült szoptatni Marcit: mind az egészésgügyi vonatkozások, mind a lelki oldal okán.
 
A következő, számomra a csecsemőgondozás során alapvetővé vált gyakorlat a hordozás lett. Marcell újszülöttként nagyon igényelte a testkontaktust, engem pedig nagyon frusztrált, hogy nem tudok felállni a kanapéról és letenni őt, mert akkor egyből sír. Az általam még Marci születése előtt beszerzett hordozóeszközök nem voltak alkalmasak kis súlyú baba hordozására. Nagyon messzinek tűnt az az idő, hogy az egyébként is lassan gyarapodó Marcell elérje azt a súlyhatárt, amikor használhatom őket. Utánaolvastam, mi lehet az azonnali megoldás a problémámra: hordozókendő. "Na neee! - gondoltam - nekem ez biztos nem fog menni, meg különben is, hogy néz ki egy ilyen kendő az emberen..." Mindenesetre elmentem Hozzád egy tanfolyamra. Ahogy együtt beletettük Marcit a kendőbe, éreztem, hogy ez szuper dolog lesz. Nagyon jó érzés volt, ahogy odasimult hozzám a kendőben. Kaptam egy kölcsönkendőt, gyakoroltam otthon, és elhatároztam, beszerzek magamnak egy kendőt: ez nekem kell! Így aztán Marcit kb. 2 hónapos kora óta hordozom, megtanultam Nálad a csípőn és a háton hordozást is. Marci máig a kendőben alszik el a leghamarabb, és nem egyszer volt rá példa, hogy keserves sírásából is csak egy kendős (vagy más hordozóeszközös) sétával sikerült kizökkenteni. Óriási segítség nekem a hordozás, és tudom, érzem, látom Marcin, hogy ez neki is jó. Mára a család is elfogadta "különös" módszereimet, és csak csodálkoznak, amikor egyik percről a másikra elalszik a hátamon a pici.
 
És végül szeretnék még kitérni a Szülőhangolós beszélgetések nyújtotta támogatásra, megerősítésre, tanácsokra, amelyek ugyancsak sokat segítettek abban, hogy felismerjem Marci igényeit és azok szerint tudjam gondozni. Meg persze abban is, hogy új barátokat, ismerősöket ismerhessek meg, akikkel mindig meg lehet beszélni - akár tanfolyamon kívül, és akár virtuálisan is - az egyes nehézségeket, kihívásokat, vagy csak el lehet menni velük közösen sétálni a gyerekekkel. Vagy éppen akikkel rendezvényt lehet szervezni... De ez már messzire vezet.
 
Azt hiszem, ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna az első év Marcival. Köszönöm, hogy megkönnyítetted az anyává válás felé vezető utamat!
 
Szeretettel:
F.J.
<< vissza