CIKK - Márpedig a szoptatást abba kell hagyni!

2013-08-27
CIKK - Márpedig a szoptatást abba kell hagyni!

Néhány napja felhívott egy édesanya, hogy elmesélje korántsem kellemes élményeit. Betegsége miatt járt orvosnál, felülvizsgálaton. Már nem első gyermekét szoptatja, évek óta tájékozódik, olvas, ha kell, szakszerű segítséget kér szoptatási tanácsadótól. Ennek is köszönhetően az orvos tanácsa nem tudta elbizonytalanítani, mégis felzaklatta, így érzéseit, felháborodását megosztotta velem.

Arra a kérésemre, hogy osszátok meg velem hasonló tapasztalataitokat, amikor valamilyen szakorvosi vizsgálaton a szoptatás felfüggesztését tanácsolták, több levelet is kaptam. Természetesen nekem is van erről élményem anyaként, illetve az elmúlt években szakemberként is kérték ki édesanyák a véleményemet, így kialakult erről egy képem. Ezt a képet erősítették, árnyalták még tovább a levelek. Mivel nem minden anya áll erősen, szakértő támogatókkal felvértezve, és magabiztosan egy ilyen helyzetben, úgy gondolom, hasznos lehet, ha összefoglalom, mire is lehet számítani.

Amikor mindegy mi a baj, a szoptatás az oka

Sajnos gyakran ez reakció, teljesen függetlenül attól, hogy milyen alapbetegségről van szó, a tanács az elválasztás. Legyen szó egy banális felső légúti fertőzésről, vagy egy fogászati röntgenről, ha a páciens megemlíti, hogy még szoptat, végeláthatatlan sora következik a rosszalló megjegyzéseknek.

  • Miért akarja magához láncolni ezt a gyereket?

  • Ugyan, 4 (6, 12) hónapos kor után már az anyatejben nincsen semmi értékes!

  • Tönkreteszi magát ezzel a szoptatással, anyuka, látja, ezért beteg!

  • Csak divat ez a szoptatás, üzlet, semmi más!

  • Szegény férjére nem gondol?

Még akkor is, ha a szoptatásnak éppen semmi köze nincs a betegséghez, vagy a kezeléshez, vizsgálathoz. A szakember azonnal késztetést érez arra, hogy elmondja, miért ne szoptassunk egy 10-12 hónapos, vagy annál idősebb gyermeket már. Jó esetben hozzáteszi, hogy ez az ő magánvéleménye. Rosszabb esetben mint szakvéleményt tálalja.

Talán itt érhető tetten leginkább a társadalmunkra annyira jellemző ítélkezhetnék, a beleszólás vágya a másik életébe. Ad abszurdum, mintha a cipő sarkaltatás kapcsán nyilatkozna a cipész arról, hogy szoptassuk-e egy éves gyermekünket vagy sem. (Ahogyan gyakran meg is teszi.)

A másik probléma ezzel a helyzettel az, hogy sok édesanyának megrendül a bizalma azokban a szakemberekben, akik ilyen tájékozatlanságot mutatnak az anyatejes táplálás területén, illetve ilyen magabiztossággal állítanak nyilvánvaló butaságokat. Félő ugyanis, hogy így az anya a helyénvaló diagnózist, a javasolt kezelést is fenntartásokkal kezeli majd, s így a gyógyítás nem lehet sikeres.

Mikor a vízzel együtt a gyereket is kiöntik a kádból

Amire gyakran nem gondol egy szakorvos, aki szoptató édesanyát kezel, hogy döntése nem csak az édesanyát érinti. A nem szoptatott csecsemők ugyanis több egészségügyi kockázatnak is ki vannak téve. Igaz ez az egy éves gyermekre is. Arról nem beszélve, hogy az a bizalmi kapcsolat, aminek a szoptatás az egyik megnyilvánulása, szintén csorbul a hirtelen elválasztásnál.

A másik, amit szintén gyakran figyelmen kívül hagynak, hogy az anyára nézve is kockázatos a szoptatás felfüggesztése, hiszen a pangó tej, a túltelődő mellek egy potenciális gócot jelentenek a szervezetben. Sőt, talán kevésbé közismert, de egyes betegségek tünetei éppen a szoptatás idején válnak enyhébbé.

Mindig ragaszkodjunk tehát ahhoz, hogy egy kezelés, vagy vizsgálat kapcsán kapjunk elegendő felvilágosítást a várható kimenetelről, a kezelés kockázatairól és előnyeiről. Ezeket pedig vessük össze azzal a kockázattal és hátránnyal, ami bennünket, vagy a gyermekünket érheti a nem szoptatásból fakadóan.

Kevesen tudják, hogy a gyógyszerek és gyógykészítmények utasításán feltüntetett mondat, miszerint a szedés várandósság és szoptatásideje alatt nem javasolt, nem a beteg anyákat védi, hanem a forgalmazót. Jövedelmezőbb ugyanis lemondani azokról a betegekről, akik ebbe a kategóriába esnek, mint komoly vizsgálatokat kezdeményezni a hatóanyaggal kapcsolatosan.

Jó hír azonban (és ez a levelekből is kiderült, ami nagy öröm számomra), hogy a gyógyszerek és a szoptatás kölcsönhatásairól, azok alkalmazásáról pontos felvilágosítást lehet kapni a nemzetközi vizsgát tett laktációs szaktanácsadóktól (IBCLC), akik szívesen konzultálnak akár telefonon is a szakorvosokkal, a kórházban dolgozó altatóorvossal.

Mindenképpen érdemes tehát egy kezelés előtt kis „gondolkodási időt”, vagy éppen konzultációt kérni.

Ahogyan szeretnénk

Persze azt szeretnénk, ha megbecsülne bennünket az orvos, hogy szoptatjuk a babánkat. (Meg persze akkor is, ha nem, mert akkor is megérdemeljük az elismerést, biztatást, támogatást, de ez majd egy másik téma lesz)

Azt is szeretnénk, ha szakorvosaink tisztában lennének azzal, hogy a laktáció egy egész tudományág, aminek vannak szakértői. Ezek a szakértők pedig, a laktációs szaktanácsadók partnerként hívhatók egy-egy kérdéses esetben konzultációra, legyen szó műtétről, vagy gyógyszeres kezelésről.

Az esetek nagy részében ugyanis nincs szükség a szoptatás felfüggesztésére, sem pedig elválasztásra, ennek megítélése azonban mindenképpen közös gondolkodás,mérlegelés, majd döntés kell legyen a szakemberek és az édesanya között.

<< vissza