Öt gyerek

2013-06-23
Öt gyerek

Amikor egy édesanya, vagy család először keres fel, gyakran hallom tőlük, hogy azért (is) választottak engem, mert öt gyermekem van, így biztosan nagyon tapasztalt vagyok.

Ez az egyik oka annak, hogy belekezdek ebbe a rendhagyó blogba, ami egy kicsit napló, egy kicsit szakmai.
Ugyanis egyáltalán nem vagyok az a szupermami, akinek tartanak a hozzám fordulók. Jó így előre eloszlatni a tévhiteket, mielőtt bárki ezért keresne fel. Nem, nem vagyok tökéletes, távolról sem. De igen, az öt gyermekem adott tapasztalatot, én is átestem sok-sok nehézségen, én is változtam a szülőségben és én is szomorúan gondolok néha arra, hogy mennyire másképpen kellett volna ezt, vagy azt a helyzetet kezelni 3, 5, vagy 10, 15 évvel ezelőtt. (vagy éppen tegnap, khmmm)

Igyekezni fogok tehát bemutatni magam annyira, hogy látható legyen: ilyen egy anya, aki tanácsadó, és akinek éppen 5 gyermeke van, de lehetne akár kettő is, vagy egy sem.

Ez most kissé logikai bukfencnek tűnik, de teljesen komolyan gondolom, hogy ahhoz, hogy én jó segítője lehessek a hozzám forduló családoknak, ugyan könnyebbség a saját tapasztalatom, de önmagában a saját kemény út még nem eredményezi azt, hogy valaki elfogadással, megértéssel és támogatással tudjon más szülőkhöz fordulni a nehézségek, veszteségek idején. Ahogyan azt is tudom, van gyermektelen segítő, aki teljes odaadással és szakszerűen tud segíteni, holott személyes tapasztalata nincsen.

A másik okom erre a kitárulkozásra az a saját motívum, ami belőlem fakad már évek óta: szeretek ugyanis írni. Gyakran érzem azt a kényszert, hogy valamilyen gyermekneveléssel, szülőséggel, vagy szűkebben véve a szüléssel, anyasággal kapcsolatos témában leírjam a gondolataimat, érzéseimet. És hol máshol tenném ezt (bár időről időre voltak blogjaim), ha nem azon a felületen, ahol egyébként is olvasható, amivel foglalkozom?

 

<< vissza