CIKK - Szülésre bocsátó ünnep (Blessingway)

2013-01-21
CIKK - Szülésre bocsátó ünnep (Blessingway)

 

- Jaj, kedveském, magának milyen kicsi a melle, ezzel nem lehet majd szoptatni! – Hú, mekkora a hasa, csak nem ikreket vár?! - Jobban kellene figyelnie a táplákozására, már eddig is túl sokat hízott!
Ilyen és ehhez hasonló (túl sok, túl kevés, túl kicsi, túl nagy stb) felkiáltásokat gyakran hallani mindenféle helyzetben, ám van egy bizonyos állapot, amikor még annál is gyakrabban. Ez pedig a másállapot.

Megannyi nőtársunk azonnal megosztja velünk saját élményét a várandósságáról és a szüléséről, ahogy megtudja, meglátja, hogy babát várunk. Sajnos az élmények nem mindig kellemesek, így egy várandós asszony szinte szülésélmény-feldolgozó programon érezheti magát, akárhányszor összefut egy szomszéddal, ismerőssel, vagy éppen rokonnal. Száz szónak is egy a vége, őszintén be kell valljuk: nem bánunk túl jól a kismamákkal. Sokszor úgy tekintünk rájuk, mint egy időzített bombára, riogatjuk, szörnyülködünk. És bizony több kellemetlen, mint kellemes élményünket osztjuk meg velük mi, nőtársak.

De ennek immár vége, nem kell, hogy így legyen többé. A Szülésre bocsátó ünnep (Mother’s Blessing, Blessingway) megadja azt a pozitív töltést, amire mindig is vágytunk.


Honnan származik a kifejezés?

A Mother’s Blessing viszonylag új keletű szokás, angol nyelvterületen terjedt el és azt az ünnepet, szertartást nevezik így, amikor a szülés előtt álló édesanyát barátai, ismerősei jókívánságokkal látják el. Apró, legtöbbször szimbolikus tárggyal, vagy saját készítésű aprósággal kedveskednek neki, de mindenekelőtt olyan figyelemmel és együtt töltött idővel ajándékozzák meg, ami segíti őt pozitívan készülni a szülésre, a női élet legfontosabb eseményére.

Ez az összejövetel nem azonos azzal a kismama partival (USA-ban Baby Shower néven terjedt el), amikor a vendégek csupa általuk hasznosnak vélt ajándékkal kedveskednek a családnak: cumisüveggel, autósüléssel, ruhácskákkal, pihenőszékkel.

Ezekkel a partikkal ellentétben a Szülésre bocsátó ünnepen nem a kisbaba, hanem az édesanya, és a szülés, a gyermekáldás áll a figyelem középpontjában. A modern szokás ötletadója valószínűleg az a navajo „Blessingway” nevű szertartás lehetett, amelynek alkalmával a várandós asszonyt készítették fel a szülésre, ünnepelve az új élet érkezését, a szülést és az újjászületést.

Kényeztetés, ami belefér

A navajok szertartásán hagyományosan a gyermeket váró anya lábát a gyógyfüves lemosás után kukoricaliszttel dörzsölték szárazra, ezzel szimbolizálva a termékenységet, az éltet és így tanítva az asszonyt az elfogadásra, a segítség, a szolgálat fogadására.

Modern korunkban is sok lehetőség nyílik arra, hogy kényeztessük gyermeket váró anyatársunkat. Vihetünk neki finom ételeket, italokat, masszírozhatjuk, vagy zenével, énekkel kedveskedhetünk neki. Persze nem árt előre egyeztetni a menüt, hogy biztosan olyat adjunk, amit szeret. Nálunk is szokás a test, a has festése hennával és vannak, akik gipszbe öntik emlékül pocakjukat. Ezeknek az elkészítését is időzítheti a kismama erre az alkalomra.

Mindez azonban csak eszköz, amelyek között kedvünkre válogathatunk, a lényeg az, hogy olyan pozitív, biztató, erőt nyújtó jókívánságokkal, üzenetekkel halmozzuk el az édesanyát, amelyek megkönnyítik a szülésre hangolódást.

Apró szimbólumok, tárgyak pedig megörökíthetik ezt a pillanatot, egy az ajándékba kapott gyöngyökből fűzött lánc, mécsesek, mind akár a vajúdás idejére is megőrizhető. Így meríthet az anya erőt abból a támogatásból, amit társaitól kap a kedves tárgy látványán keresztül is.

Az eseményt rendszerint az anya bábája, vagy dúlája szervezi, és bonyolítja le, hiszen ő a szüléssel kapcsolatos várakozások, érzések tudója is. Mindenképpen jó, ha olyan asszonytársak vesznek részt, akik képesek a várandósság vagy a szülés kapcsán saját túláradó érzéseiket félretéve teljesen ráhangolódni a kismamára, és erősíteni, biztatni őt.

Ez a támasz felbecsülhetetlen értékű, és hatása a szülés, sőt a gyermekágy idejére is kihathat.

 

<< vissza